Homoköntés: A szelepiparban általánosan használt homoköntés különféle homoktípusokra osztható, példáulnedves homok, száraz homok, vízüveghomok és furángyanta alapú, sütési mentes homoka különböző kötőanyagok szerint.
(1) A zöld homok egy olyan öntési eljárás, amelyben bentonitot használnak kötőanyagként. Jellemzői: a kész homokformát nem kell szárítani vagy speciális keményítőkezelésnek alávetni, a homokforma bizonyos nedves szilárdsággal rendelkezik, a homokmag és -héj jobb koncessziókkal rendelkezik, ami kényelmes az öntvény tisztításához és a homok lehullásához. A formázási termelés hatékonysága magas, a termelési ciklus rövid, az anyagköltség pedig alacsony, ami kényelmes a gyártósoron történő gyártás megszervezéséhez. Hátrányai: az öntvények hajlamosak a hibákra, például pórusokra, homokzárványokra és ragadós homokra, és az öntvények minősége, különösen a belső minőség, messze nem megfelelő.
(2) A száraz homok egy agyagot kötőanyagként használó modellezési eljárás, amelynek nedves szilárdsága egy kevés bentonittal javítható. Jellemzői: a homokformát szárítani kell, jó a légáteresztő képessége és a levegő diszperziója, nem könnyen képződnek benne hibák, például homokmosás, homoktapadás és pórusok, és az öntvény belső minősége is viszonylag jó. Hátrányai: homokszárító berendezés szükséges, és a gyártási ciklus viszonylag hosszú.
(3) A nátrium-szilikát homok egy olyan öntési eljárás, amely vízüveget használ kötőanyagként. Jellemzői: a vízüveg CO2-vel való érintkezés után automatikusan megkeményedik, és számos előnnyel járhat a gázkeményedéses modellezés és a magkészítés terén. Vannak azonban hátrányai is, mint például a héj gyenge összecsukhatósága, az öntvények homoktisztításának nehézségei és a használt homok alacsony újrahasznosítási aránya.
(4) A furángyanta alapú, sütés nélküli homoköntés egy olyan öntési eljárás, amelyben furángyantát használnak kötőanyagként. Szobahőmérsékleten a homok a kötőanyag és a térhálósítószer kémiai reakciója miatt térhálósodik. Jellemzői: a homokformát nem kell szárítani, ami jelentősen lerövidíti a gyártási ciklust és energiát takarít meg. A gyantaalapú homok viszonylag könnyen tömöríthető és jól összenyomható, az öntvények homokja könnyen tisztítható, az öntvények méretpontossága magas, a felületkezelés pedig jó, ami jelentősen javíthatja az öntvények minőségét. Hátrányai: a nyers homokkal szembeni minőségi követelmények is magasak, a gyártási helyszín enyhén irritáló szagú, és a gyanta költsége is magas. A furángyanta alapú, önkeményedő homok keverési folyamata: A gyantaalapú, önkeményedő homokot előnyösen folyamatos homokkeverővel állítják elő, a nyers homokot, a gyantát, a térhálósítószert stb. egymás után adják hozzá, és gyorsan összekeverik. Bármikor keverhető és felhasználható. A gyantahomok keverésekor a különböző nyersanyagok hozzáadásának sorrendje a következő: eredeti homok + térhálósítószer (p-toluolszulfonsav vizes oldat) – (120-180S) – gyanta + szilán – (60-90S) – homok (5) Tipikus homoktípus Öntvénygyártási folyamat: precíziós öntés.
Közzététel ideje: 2022. augusztus 17.
